Egy életre szóló élmény volt részt venni az Erasmus+ pályázat magyarországi projektjében, ami a mi iskolánkban került megrendezésre idén októberben. Az izgalmas programok során a külföldi diákok megismerésére is volt lehetőség.

 Azok a gyerekek és kísérő tanáraik, akik más országokból jöttek (Horvátország, Németország, Észtország, Finnország és Spanyolország) már a hétfői nap folyamán összebarátkoztak. Ők ezen a napon fedezték fel fővárosunkat és annak nevezetesebb látnivalóit, így csak estefelé érkezett meg a buszuk az iskolánk elé. Miután mindenki megtalálta a vendégét, hazamentünk, hogy kipihenjük magunkat, hiszen még számos projektfeladat állt előttünk.

 Másnap reggel a rajzteremben gyűltünk össze. A különböző országok képviselői tartottak egy rövid bemutatkozást, majd előadtam a prezentációmat a mi iskolánkról. Ezt követően négy csapatba (piros, kék, zöld és sárga) rendeződtünk, hogy körbevezessük az idelátogatókat iskolánkban. A csapat tagjai különböző nemzetiségűek voltak, és tanárok is szerepeltek a tagok között. A tízórai szünetünk végezetével az országok népzenéivel kapcsolatos előadásokat tekintettünk meg. Később ezekről az ismeretekről adtunk számot játékos formában az informatikateremben. Természetesen itt is csapatmunkában dolgoztunk. Ebéd után néhány magyar tanár és diák megismertette a külföldről érkezetteket a városközponttal. Amikor erről hazaérkeztünk, már a vendéglátó családok által kitalált fakultatív tevékenységek voltak soron, mint minden többi délután is.

 Szerdán az egyes országokra jellemző sportok kaptak központi szerepet. Egyenként mutatták be a tornateremben, hogy utána mi is ki tudjuk próbálni azokat. Érdekesek voltak, hiszen azelőtt még sohasem hallottunk róluk, a kipróbálásukra is csak most volt esélyünk. A délutáni program abból a szempontból számított különlegesnek, hogy ezen mindenki részt vehetett, aki valamilyen módon tagja volt a projekthétnek. Az úti célunk a már számunkra jól ismert hortobágyi pusztaság volt. De azoknak, akik nem itt nőttek fel, egészen új élményt nyújtott. Lovasszekerekkel tettünk egy nagyobb kört, miközben a tájegységre jellemző bivalyokat, szürkemarhákat, lovakat és rackajuhokat csodáltunk meg. A csikósok még lovasbemutatót is tartottak nekünk. Egy kis pihenő után megnéztük a Kilenclyukú- hidat, hiszen ez a Hortobágy egyik legjellegzetesebb nevezetessége.

 A csütörtöki napon országonként egy-egy népmesét láthattak a projektben résztvevő diákok és iskolánk azon tanulói is, akik angol nyelvet tanulnak. Mindegyik mese más volt, és ettől váltak érdekessé az előadások. Érdekes belegondolni, hogy a többi országban milyen meséken nőnek fel a gyerekek, nem pedig azokon a hagyományos magyar népmeséken, mint mi. Az előadások lezajlását követően, a már korábban megalkotott csoportokban összegyűjtöttük a különböző népmesei sajátosságokat, hogy megállapítsuk a hasonlóságokat és a különbségeket. A nap lezárása a Nagyerdő volt. Kisétáltunk a stadionig, ahol bepillanthattunk olyan helyekre is, ahová más körülmények között nem lenne lehetőségünk. Ezek voltak például a sajtószoba és a debreceni csapat öltözője. Visszaúton az egyetem főépületéről és az előtte lévő szobrokról tudhattunk meg új ismereteket.

 Az utolsó napon a nemzeti ünnepeink voltak terítéken. Az országokat képviselő diákok röviden prezentálták azokat, hogy utána csapatonként fel tudjuk dolgozni a hallottakat. Egy nemzetközi kalendárium elkészítése volt a feladat. Ez azt jelenti, hogy minden csoportnak egy olyan naptárat kellett készítenie, amiben az összes ország nemzeti ünnepe fel van tűntetve. A kreatív munkának mindenki nagy kedvvel látott hozzá, így a kész alkotások is csodásak lettek. Pénteken csak délelőtt volt program, hiszen a Németországból és Spanyolországból érkezőknek haza kellett menniük. Szomorúan vettünk búcsút tőlük, ugyanis ez alatt a pár nap alatt egy remek közösség alakult ki, aminek érdemes volt a tagja lenni. Másnap már a többiek (horvátok, észtek, finnek) is elmentek, így a projekt magyarországi része hivatalosan is lezárult.

 Ám a technológiának köszönhetően kapcsolatban tudunk maradni az októberben szerzett barátainkkal. Akinek csak lehetősége van rá, vegyen részt a tavasszal megrendezendő észtországi projekthéten! Itt nemcsak az iskolában megszerzett angoltudásunkat lehet hasznosítani, hanem új kifejezésekkel és szavakkal is bővíthetjük szókincsünket. Gyakorolhatjuk az élőbeszédet hozzánk hasonlókorú fiatalokkal. De véleményem szerint ennek a programnak a legjobb része az, amikor feledhetetlen élményekkel és új barátokkal gazdagodhatunk.

Veres Kata Nóra 8. b

Arrow
Arrow
ArrowArrow
Slider

 

Bejelentkezés

Oldalainkat 203 vendég és 0 tag böngészi