2018. szeptember 19-én indultunk Németországba, a paderborni testvériskolánkba. Két némettanárnő és tizenkét hetedikes diák szállt fel egy kisbuszra hajnali egy órakor. Mindenkin lehetett látni a várakozás izgalmát, még azon is, aki próbálta ezt leplezni.

Az iskolánk elől a Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vezetett az utunk. Egész úton nyüzsögtünk, egy percig sem voltunk csendben az izgatottságtól. Amikor megérkeztünk a repülőtérre, bejelentkeztünk, majd egy óra várakozás után felszálltunk a járatunkra. A csoport nagy részének ez volt az első repülőútja, ezért izgatottan vártuk a felszállás pillanatát. Másfél óra volt az út Dortmundig. Már ott megvolt az első kalandunk, mivel jóval a leszállás után kaptuk kézbe a csomagjainkat.

A repülőtérről a vasútállomásra mentünk. Már mindenki nagyon éhes volt, mert szinte senki nem evett addig a percig egy falatot sem. Tíz percen belül megérkezett a vonatunk, amire felszálltunk. Egy átszállással jutottunk el úti célunkhoz, Paderbornba.

Mindenki nagyon izgatott volt, mivel ekkor látta a cserediákját először. Miután megismerkedtünk a partnerünkkel, elindultunk a német családokhoz. Nagyon izgultam, mivel nem ismertem ezeket az embereket, de valamennyire megnyugtatott az, hogy nagyon kedvesek voltam hozzám. Mikor megérkeztünk, körbevezettek a házukban és megmutatták, hogy hol lesz a szobám. Az ikertestvérem is cserediák volt, és olyan szerencsénk volt, hogy három ház volt köztem és közte. Így kihasználva a lehetőséget, gyakran találkoztam vele. Ő is nagyon meg volt elégedve a szülőkkel és a cserediákjával. Kitaláltuk négyen, gyerekek, hogy faragjunk tököt. Így is lett. közben nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Majd este grilleztünk a cserediákom családjának kertjében. Ekkor már nagyon fáradtak voltunk. Ezt a szülők is látták rajtunk, ezért mindenki „hazament”, és eltette magát másnapra.

Csütörtök reggel felkeltünk, megreggeliztünk és elindultunk az iskolába. Busszal utaztunk körülbelül fél órát. Az iskolában minden diák érdeklődött irántunk, de a tanárok közül akadt olyan is, aki észre sem vette, hogy bent ülök az óráján. El is hiszem, ekkora iskolát, ennyi diákot egyszerre még nem láttam, nem csodálom, hogy nem tűntem fel. Az első öt órát bent töltöttük az iskolában, majd a belvárosban megnéztük a nevezetességeket. A német diákok előadást tartottak a látnivalókról. Sajnos a városházából nem sokat láttunk, mert felújítás alatt állt.

Pénteken Oberhausenbe kirándultunk, ahol megnéztünk egy kiállítást a világ legnagyobb hegyeiről. A helyszín, meglepő módon, korábban gáztartályként (Gasometer) szolgált. Ott kaptunk egy feladatlapot, amit párban kellett megoldanunk. Aztán elmentünk egy bevásárlóközpontba, ahol mindenki vásárolhatott azt, amit akart, abból a zsebpénzből, amit Paderborn városától kaptunk. Mindenki nagyon fáradtan tért haza és feküdt le.

A hétvégét mindenki a családjával töltötte. Mi az ikertestvéremmel és a családjával túrázni mentünk, majd megnéztünk egy focimeccset.

Hétfőn volt a várva várt program, a vízisíelés. Én sajnos nem tudtam részese lenni ennek a programnak, csak a megfigyelője. Nagyon ügyesek voltak a diákok, ezért jutalomként grilleztünk a tóparton.

Kedden egy számítástechnikai múzeumba látogattunk el, ahol körbevezettek minket, majd játszhattunk a kihelyezett játékokkal. Mindegyik az informatikára épült, épp ezért nagyon izgalmas perceket töltöttünk ott. A program végén hazamentünk és pihentünk, mivel másnap indultunk haza.

Hajnali fél négykor találkoztunk a pályaudvaron. Nagyon szomorú voltam, hogy vége lett a hétnek, de nem volt mit tenni, felszálltunk a vonatra és elindultunk haza. Visszafelé is egy átszállással értünk abba a megállóba, ahol a reptéri busz vett fel minket. Háromnegyed óra várakozás után pedig kinyitották a kapukat a reptéren, és felszálltunk a járatunkra. Másfél óra múlva landoltunk, és felvettük a csomagjainkat. Vártunk tíz percet a buszra, majd száguldottunk is Debrecenbe. Mint odafelé, most is ugyanúgy be nem állt a szánk egész úton.

Nagyon hosszúnak tűnt az út, de szerencsésen megérkeztünk, és egy élményekben gazdag hét után találkoztunk a szüleinkkel. Mindenki arcán ott volt a mosoly, és mindenki nagyon boldog volt. Volt olyan szülő, akinek könnybe lábadt a szeme, amikor meglátta szeretett gyermekét. Azt kell, hogy mondjam, hogy ennél jobban el sem tudtam képzelni ezt a cserediákprogramot. Nagyon hálás vagyok a családnak, aki fogadott, a magyar és a német tanárnőknek a sok gondoskodásért és a több ezer kérdésért, amit feltettünk (aminek a fele felesleges volt), a családomnak, hogy ott lehettem. Nagyon sok élményt szereztem ezen az egy héten és remélem, hogy még egyszer visszatérhetek Paderbornba.

Sipos Zoltán 7. a

Arrow
Arrow
ArrowArrow
Slider

 

Paderborn 2018

A kirándulás egy hosszú úttal indult, de minden rendben ment, és végig jó volt a hangulat.

Megérkeztünk a paderborni pályaudvarra, ahol már vártak minket a cserediáktársaink és szüleik. Délutánra nem igazán terveztünk programokat, mert tudták, hogy fáradtak leszünk, mire megérkezünk.

Csütörtökön délelőtt bent voltunk az iskolában tanítási órákon, majd megebédeltünk a menzájukon. Mindenki csodálkozott, hogy milyen finom az étel, és milyen bő a választék. Ezt követően elmentünk megnézni a várost. Elsétáltunk a paderborni dómhoz, ahol az én cserediákom tartott előadást, és megnéztük a város jelképét, a három nyulat ábrázoló ablakot is. Utána pedig átmentünk a felújítás alatt lévő városházához.

Pénteken vonattal mentünk Oberhausenbe, ahol megnéztük a Gasometert, ami egy régi olajtartály, most pedig kiállítás van benne. Utána átsétáltunk a Centroba, ami egy nagy bevásárlóközpont.

A hétvégére a család tervezte a programokat. Mi szombaton Safari parkban voltunk, vasárnap pedig kimentünk a Bundesliga 2-es SC Paderborn Magdeburg elleni mérkőzésére, ahol egy izgalmas találkozónak lehettem szemtanúja, mely 4-4- es döntetlenre végződött.

Hétfőn vízisíelni voltunk. Ez egy óriási élmény volt mindenkinek, aki kipróbálta, közben pedig grilleztünk is.

Kedden meglátogattuk a világ legnagyobb számítógépes múzeumát, a Heinz Nixdorf Museumsforumot, ami Paderbornban található. Nekem nagyon tetszett, és külön jó volt, hogy az idegenvezető szépen és érthetően beszélt németül, ezért sokat megértettem belőle.

Szerdán hajnalban indultunk haza, és mindenki jókedvűen töltötte el az utat. Nagyon jól éreztem magam, és nagyon kedves volt a fogadó család. Várom már, hogy jöjjenek hozzánk a német gyerekek tavasszal.

Szabó Zalán 7. b

Bejelentkezés

Oldalainkat 186 vendég és 0 tag böngészi